... és mindig van segítség

.... csak kérni kell!

Már régen történt ugyan, de még mindig élénken él az emlékezetemben. Hiszen vaskos tanulság volt. Úgy esett, hogy közel két huszonnégy órát rugóztam azon, hogyan lehet megoldani egy honlapszerkesztési problémát. Közgazdász lévén ez nem volt annyira evidencia számomra.

Amikor már a zokogás határán voltam tehetetlenségemben, elkezdtem sorra venni: kihez fordulhatok? Innentől felpörögtek az események. 

Első választásom egy személytelen, (utóbb kiderült) hosszadalmasnak ígérkező lépés volt: írtam egy abszolút szakmai cégnek, hogy plíííízzzz, help míííí... Válaszra várva még ma is állhatnék féllábon:(.

Aztán jött az Isteni Szikra: egy olyan közösség, ahol hasonló cipőben járók a tagok (é: on-line vállalkozást építenek, honlapot szerkesztenek, üzemeltetnek több, vagy kevesebb IT tudással). Nos, innen kb 2 (jól látod: KETTŐ) perc alatt megérkezett a mindent rendbe rakó, megoldó mondat. Mondatok. Mert többen is írtak. Kedvesen. Segítőkészen. Megértően.

Vagyis: két nap gyötrődés, éjszakázás, keresgélés eredménytelenül, ami EGYEDÜL nem vezetett sehova. Majd csupán egyetlen apró kérdés, kérés a megfelelő helyre pedig azonnali megoldást hozott!

Hányszor vagyunk így, az élet más területein is: nem akarunk, merünk, tudunk segítséget kérni. Félünk. Úgy gondoljuk: nincs jogunk másokat zavarni. Azt hisszük: butának tartanak majd. Nem is gondoljuk, hogy másnak is lehet hasonló problémája. Vagy talán már túl is van rajta, és szívesen megosztja a tapasztalatait.

Ahelyett, hogy kérnénk, kitaláljuk, mit fognak gondolni mások. Megfelelési kényszerből olyat is bevállalunk, ami meghaladja az erőnket. Pedig a kérés képessége fontos, és hasznos tulajdonság.

Megéri? Döntse el mindenki saját maga. Én biztos, hogy ezután kevesebb egyedül lefutott kört teszek meg, mielőtt kérem mástól a támogatást, segítséget.

Ha Neked is éppen van megoldandó helyzeted amiben elakadtál, itt tudsz kapcsolatba lépni velem, vagy böngészd az oldalon programjainkat.

Szeretettel:

Anzsi