Ezért (is) szeretem a Harry Pottert

"… Most végre megértette, mire próbál rávilágítani Dumbledore. Olyasmi ez, gondolta, mint hogy behurcolják-e őt az arénába, ahol élet-halál harcot kell vívna, vagy felemelt fővel, önszántából vonul be. Vannak talán, akik azt hiszik, hogy a két dolog között nincs lényeges különbség, de Dumbledore tudja – és én is tudom, meg a szüleim is tudták, gondolta fellángoló büszkeséggel - , hogy ezen a különbségen áll vagy bukik minden a világon." 

(in: J.K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg 488.o.)

Bevallom, sokadjára olvasom Harry történetét. Apránként tárja fel rejtett (vagy kevésbé rejtett) mondanivalóját. Most éppen ez az idézet került sorra: bizton emlékszem, eddig nem akadt meg rajta a szemem. Pedig mennyi bölcsességet tartalmaz!

Van-e szabad akarat? S ha létezik, mire használjuk? Hogyan látjuk a Világot, a saját Világunkat? Az események irányítanak minket, és loholunk utánuk, vagy mi magunk választunk, és döntünk? Hiszem, hogy mindig van döntésünk. Ha másban nem is, legalább abban, hogyan állunk hozzá egy témához. Mint Harry a fenti idézetben: be kell teljesítenie a sorsát, de egyáltalán nem mindegy, hogy felvállalva azt, bátran cselekszik, vagy nyüszítve, rettegve, másokat hibáztatva elszenvedi a megpróbáltatásokat.

Gondoljuk végig: Hányszor kellett, és kell még meghoznunk életünkben efféle döntéseket? Melyik ad több tartást? Melyik ad több esélyt? Melyik a könnyebb út? Valóban, könnyebb, vagy ez csupán látszat? Megéri?

Eredményes elmélkedést:)