Megúsztam… avagy 3 tanulság a hétköznapokra

Tájékozódási búvárúszó válogatott voltam 12 évig. Közvetlenül a versenyek előtt mindig végiggondoltam, milyenek lesznek az ellenfelek. Sorra vettem, ki az, aki esélyes előkelő helyezésre, ki okozhat meglepetést, és ki az, aki valószínűleg nem szól bele a versenybe.

De amikor végre ott voltam a rajtnál, megszűnt körülöttem létezni a világ. Csak egyre koncentráltam: magamra. Ezen belül arra, hogy a leggyorsabban ússzam le a távot, tegyem meg a felkészülés időszakában unásig gyakorolt mozdulatokat.

Felidézve a hosszú és fárasztó edzéseket, melyek megelőztek minden versenyidőszakot, emlékszem: akkor sem az ellenfelekre koncentráltam, hanem saját magamra. Azon volt a fókusz, vajon én hol tartok, meddig jutok, mi az, amit bírok, mikor kell átlépni ismét a saját addigi komfortzónámat. Mikor van egy új feladat, ami korábban meghaladta az erőmet, de edzéssel/gyakorlással azt is előbb-utóbb teljesíteni tudom.

Amikor pedig elérkezett a versenyzés néhány perce, akkor ezek az emlékek, a begyakorolt mozdulatok jöttek elő. Így még akkor is jól tudtam teljesíteni (persze sok év gyakorlás, sok leúszott km után), amikor hirtelen szokatlan helyzetbe kerültem. A rutinok, a befelé figyelés, a jelenben levés állt akkor és ott össze eredményes cselekvéssé.

Ha a versenyszám közben elkalandozom, kifelé figyelek, azon gondolkodom: vajon ki hogyan teljesített és fog teljesíteni, az biztos siralmas eredményeket szült volna.

A siker kulcsa a jelen-létben rejlett. A magamra irányított fókuszban. Az éppen aktuális feladatra, mozdulatra, tempóra való koncentrálásban.

3 tanulság a hétköznapokra

• Fókuszálj saját magadra ahelyett, hogy másokat vizslatsz! (Hidd el, a "periférikus látásod" befogadja a külvilágot, de ez más, mint amikor folyton "kifelé" jár az agy.)
• Vedd elő a tudásodat, és használd!
• Gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás!